Gyalogtúrák


Válassz évszámot:

 2010 | 2009

Túra a Velencei-hegységben
2010.11.13.

Ha hegyekről, hegységről beszél az ember, mindenkinek Mátra meg Bükk jut ebben a sorrendben az eszébe. Azonban vannak emberek, akik az újságot a végéről kezdik el olvasni...

Reggel 8-kor csodás napsütésben 7 építős felszállt a buszra, és irány Pákozd. Egy óra az út, leszállás után az első hogy felfedezzük a falut. Mármint a kocsmáját. Mik vannak a falon, milyen emberek vannak bent, és milyen sört csapolnak...fontos információk ezek kérem, nem lehet figyelmen kívül hagyni. :-)

A kötelező szertartások után nekiindultunk a hegységnek. Szépen enyhén felfelé mendegéltünk, pár kilométer után megtaláltuk az ingóköveket melyekről híres a hegység. Nagy gránitok alól kikoptak az évezredek során a puhább kőzetek, és olyan "mintha direkt így rakták volna őket" stílusban otthagyta volna őket egy szórakozott óriás. A legérdekesebb a Kocka névvel illetett darab. Pontosan egy élére állított kocka formája van, és nem akart eldőlni. Pedig tologattuk, rámásztunk, semmi. Megbízható kocka.

Egy papa-mama-gyerekek csoporttal együtt nézegettük az ingóköveket. Azt hiszem ennyi elég a túra nehézségének jellemzésére. Egy ötven méteres szakaszon kellett csak a kezünket használni. Talán ezért is hirtelen a Velencei-hegység a kedvencemmé lépett elő. Nem kell kitörnie az embernek a nyakát ha a hegytetőre néz, átlátható az egész, lent fénylik a tó, a növényzet is barátságos. Csipkebogyó mindenütt amerre a szem ellát.


Szépen fogyogattak a kilométerek, völgybe le, hegyre fel, nincs meg a barlang. Fényes nappal elmentünk mellette. Egy patakvölgyben viszont végigmentünk, egész a forrásig. Közben hatalmas sziklazátonyokat fényképeztünk. Forrásnál megpihentünk, és egyszer csak a Magyar Pudlikutya-tenyésztők Országos Egyesülete megjelent, kábé harminc pudlival meg egy kutyával. (vizsla) Ilyen csak a mesében van...

Továbbmentünk Nadap felé, útközben a Meleg-hegyre fel sem próbáltunk menni. Na nem azért mert Kilimanjáró méretű, hanem mert hiába van kilátótorony, be van antennázva. Elértük Nadapot. A nevét már nagyon ismertem, végre tudom társítani valamihez. Természetesen lakott hely lévén itt is megismerkedtünk a helyi ízekkel.

A pihenés után megnéztük a földmérők mekkáját, a szintezési ősjegyet. Fél milliméterre pontosan (vagy csak azt hiszik:) - elszinteztek eddig egy trieszti vízmércétől -mi mástól- aztán rájöttek az örök igazságra: "Eppur si muove" mármint a hegység, meg a pont. Erre csináltak egy másik pontot szocreál stílusban. Ők tudják...




A kötelező fényképek után felsétáltunk a Bence-hegyre, ahonnan csodás kilátás nyílt a tóra. Itt szintén jól kinézelődtük magunkat, majd a hegyről lefelé a következő célunk az állomás volt. Átvágtunk egy vadrózsás telken -szép lassan-, és innen köves úton haladtunk Velencén keresztül. A nap éppen akkor nyugodott le, amikor a tó tengelyénél jártunk. Gyönyörű volt. Elértük az állomást, utoljára még lekaptuk a kivilágított hegységet, és irány a főváros.

Csabi


Túra a Börzyönyben
2010.09.25.

A félév első túráját a Börzsönyben teljesítettük. Nagymaroson a vo-natról leszállva szép idő fogadott minket, majd nekivágtunk a 21km-es távnak, amiben 770 m szintemelkedés volt.

A táv első felében az Országos Kéktúra útvonalán haladtunk, már az elejétől meredek emelkedőn mentünk egészen az Ürmös-rétig, innen nem már volt messze a Hegyes-tető 482 m-es csúcsa. Itt áll a Juliánus barát kilátó, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt a Duna-kanyarra és a Visegrádi várra. A távolban a Visegrádi-hegység és a Magas-Börzsöny csúcsait láthattuk.


Kilátás Visegrád felé

Rövid pihenő után lejtős úton folytattuk utunkat Törökmező felé, csak a Csernák-kútnál található meredek, saras lejtő okozott némi kihívást. A Törökmező turistaháznál tartottunk egy hosszabb pihenőt, ahol pótoltuk az elhasznált kalóriákat és folyadékot.


Pihenő Törökmezőn

A pihenő után a közelben található Fehér-forráscsoportnál megtöltöttük kulacsainkat, majd a piros jelzésen Bibervár romjaihoz jutottunk el, ide igen meredek kaptató vezetett fel, de  sajnos semmit sem találtunk fent. A várdomb alatt található tónál jobbra tértünk a piros kereszt jelzésére, ahonnan elértük a Kismarosra vezető zöld turistajelzést.

Kilátás a Magas-Börzsönyre

Már láttuk Kismarost

A hátralévő kilométereken fokozatosan emelkedett az út, így úti célunk kapujába érve meredek lejtőn ereszkedtünk le Kismarosra. Itt rövid várakozás után vonattal jutottunk vissza a fővárosba.



Naplemente túra
2010.05.28.

A szorgalmi időszak végén, egy pénteki napon indultunk útnak erre a különleges túrára. Még világosban értünk Nagykovácsiba, ahol taktikai megbeszélés és némi folyadékpótlás után megkezdtük túránkat a Budai-hegység legmagasabb csúcsára, a Nagy-Kopaszra. A kilátóba terv szerint, még sötétedés előtt felértünk, így volt alkalmunk megcsodálni a tájat világosban, majd a naplementét élvezhettük.

Már teljes sötétségben indultunk meg Hűvösvölgy felé, így a túra nagyobb részét már lámpával jártuk végig. Mivel már három hónapja volt a túra és nem nagyon tudok többet írni, inkább meséljenek a képek  :-)

Taktikai megbeszélés és folyadékpótlás
Visszanézve
Csergezán Pál-kilátó
Még világosban
...
Lasan besötétedett
A csapat minusz én :)
Hűvösvölgy

A teljes album a képekre kattintva elérhető. És még rengeteg kép a képek menüpont alatt.


Túra a Gerecsében
2010.04.17.

Szép napsütéses időben szálltunk le a buszról Héregen, gerecsei túránk kiindulópontján. Az előző túrákon már-már hagyománnyá vált, hogy csak a helyi vendéglátóipari egységben elfogyasztott serital után kezdjük meg a gyalogtúrát. Most is így tettünk, majd a Közép-Dunántúli piros turistaúton kezdtük meg utunkat, melyen egészen a piros kereszt jelzésig rengeteg teljesítménytúrázóval találkoztunk, akik a Gerecse 50-en vettek részt.

A Kis-Gerecséhez felérve legelésző lovakkal és egy mangalica családdal találkoztunk, akik nem sok tudomást vettek jelenlétünkről. Itt rátértünk a csúcsra vezető útra, melyet hatalmas medvehagyma mezők szegélyeztek. Először a TV-, majd a GSM-tornyot érintettük és végül a hegység legmagasabb pontján álló geodéziai tornyot értük el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környékre, például az Esztergomi Bazilikát is láttuk.

Innen Tardos felé vettük az irányt, de közben begyűjtöttünk egy kis medvehagymát otthonra. A faluból jól látszott a vörösmárvány bánya, melyben nem igazi márvány, hanem erős vastartalmú mészkő található, amellyel akár már a Geológia Tanszéken is találkozhattunk. Itt a fogadóban pihentünk meg.

Rövid ideig aszfalton haladtunk, majd a mészkőbányánál letértünk Hideg-kút felé a piros jelzésen, ahol egy csapat szarvast láttunk elfutni a fák között. A baji erdészháznál rátértünk a sárga jelzésre, nemsokára középkori kőtemplom alapjai mellett haladtuk el. Egy kálvária következett, majd beértünk egy szűk völgybe, mielőtt kilyukadtunk volna a baji szőlőskerteknél.

Innen már nem sok volt hátra Tatáig. Eddigi leghosszabb építős túra volt a maga 22 km-ével, de nem a legnehezebb, mivel a szintemelkedés nem volt annyira sok. Találkozunk a következő túrán, melyen naplementében gyönyörködhetünk majd!

További képeket a túráról a Képek menüpontban találtok.


Túra a Vértesben
2010.03.27.

Idén első alkalommal szerveztem túrát, ezúttal a Vértesbe látogattunk el. Egy félórás vonatúttal jutottunk el Szárra, a hegység kapujába. Az idő szép napos, kissé szeles, túrázáshoz ideális volt. A faluban tartottunk egy rövid pihenőt, így volt lehetőség megreggelizni, vagy a helyi kocsmában elütni az időt.

Csapatunk 75%-a :)

Csapatunk elég vegyes volt, az építőkar mellett jöttek a vegyész- és villanykarról, de voltak már végzett építősök is. Összesen 16-an vágtunk neki a 17 km-es távnak. A túra első részében a tájegység egyik legmagasabb pontjára kapaszkodtunk fel, a Körtvélyesre (480 m). Itt pazar kilátásban volt részünk a geodéziai torony tetejéről.

Torony a Körtvélyesen

A csúcstól könnyű terepen, egy fennsíkon jutottunk el a Szép Ilonka-forrás fölötti kereszteződésbe, majd meredek úton ereszkedtünk le a forráshoz, ahol friss vízhez juthattunk. Itt a csapat ketté vált, akik nagyobb kihívásra vágytak Vitányvár romjaihoz sétáltak fel, mi pedig az eredeti tervek szerint folytattuk utunkat. A Mátyás-pihenőnél tartottunk ebédszünetet, ahol egy nagy csapat kiránduló gyerek is éppen ebédelt.

Kilátás a Zsigmond-kőről

Itt rátértünk az Országos Kéktúra útvonalára, de nem hagytuk ki a Várgesztes előtti kis kitérőt a Zsigmond-kőre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a falura és a várra, mely egyben úticélunk is volt. Miután kipihentük magunkat legyalogoltunk a faluba és célbavettük a Gesztesi várat, melyet egy meredek kaptatón közelítettünk meg. A Nagy Lajos-kori vár ma turistaszállóként működik. A várfal tetejéről szép panorámában gyönyörködhettünk egy üveg sör társaságában.

Gesztesi vár

Miután megjött a csapat másik fele elindultunk vissza a falu központjába, ahonnan a buszunk indult.

A túra remek hangulatban telt és igazán jó időnk volt. A következő túra április 17-én lesz, a pontos részleteket majd a honlapon találjátok meg. 

További képeket a túráról a Képek menüpontban találtok.




Comments