Beszámolók‎ > ‎

Túra a Börzsönyben


2011.02.26.

A tavaszi félév második túráját a kedvenc hegységembe, a Börzsönybe terveztem. A vulkáni eredetű hegység eltér a többi hazai domb és hegyvidéktől. A 100 legmagasabb hegycsúcs közül 9 a Börzsönyben található. A nagy szintkülönbségek miatt talán ez a hegységünk hasonlít legjobban az Alpokhoz. A terület nagy része lakatlan és ezért kedvelik annyira a túrázók.

Reggel hét óra húsz perckor indultunk a VPK aulájából. A Nyugatinál kiegészült a csapat és innen 11-en indultunk vonattal Kismarosra. A Magas-Börzsönybe Kismarosról Busszal mentünk tovább, a végállomás Királyrét volt. Itt követtük a buszsofőr példáját és a helyi kocsmában forralt bort vettünk magunkhoz. Nem sokkal 9 óra után elindultunk a hegyek belseje felé. A tervem majdnem meghiúsult mikor egy leharcolt hólánccal felszerelt honvédségi csapatszállító teherautó befutott a parkolóba. A gépszörny a Nagy-Hideg-hegyre ment és emberek szállítmányozásával foglalkozott. Itt még azonban kipihent volt a társaság. A Nagy-Hideg-hegy lábáig egy enyhén emelkedő fagyott szekérút vezet, amely kezdett felengedni a nap sugarai hatására.

A szélvédett és árnyékos völgyekben elég hideg volt. Ezt mutatta az is, hogy az úton helyenként vastag jégpáncél volt, amin nem volt könnyű közlekedni. Amikor elértük a Kárpát-hidat és a többiek meglátták az előttünk álló meredek ösvényt sokaknak eszébe jutott a teherautó. Az út további részén egyre több helyen jelentek meg vastagabb hófoltok és kb. 650 m-en már teljesen egybefüggő volt.

A 600m-es szintkülönbséget tartalmazó 6 km-t fél 1-re már a hátunk mögött tudhattunk. A Nagy-Hideg-hegyen gyönyörű idő és kilátás fogadott minket. Itt a turistaház teraszán mindenki kipihente az első megpróbáltatásokat némi szeszes ital vagy épp forró csoki társaságában. A csúcsról némi fotózkodás után elindultunk lefelé. Az út további részét a Csóványos oldalában tettük meg. Itt óriási szikla meredélyek mentén haladtunk el. A legérdekesebb az Oltár-kő volt. Az ösvény két oldalát sziklafalak szegélyezték.


Innen leereszkedtünk az Oltárpatak völgyébe, egészen a Magas-hidi rétig. Itt kezdődött az utolsó megpróbáltatás. Kb. 260m-es szintkülönbséget kellett leküzdeni 2-2,5 km alatt. A cipője már mindenkinek beázott és az emelkedő láttán a lelkesedés is megcsappant. Ám amikor felértünk és a nap sugarai ismét felmelegítették kihűlt végtagjainkat mindenkibe visszatért a jókedv, főleg hogy már csak lefele kellett menni.

Királyrétre visszaérve a busz már ott volt de a sofőrt megint a melegedőben találtuk, és ismét követtük a példáját.

Összességében egy nehezebb túrát tudhatunk a hátunk mögött, de a jó társaság és a látvány mindenért kárpótol.

Marci


Comments