Szép napsütéses időben szálltunk le a buszról Héregen, gerecsei túránk kiindulópontján. Az előző túrákon már-már hagyománnyá vált, hogy csak a helyi vendéglátóipari egységben elfogyasztott serital után kezdjük meg a gyalogtúrát. Most is így tettünk, majd a Közép-Dunántúli piros turistaúton kezdtük meg utunkat, melyen egészen a piros kereszt jelzésig rengeteg teljesítménytúrázóval találkoztunk, akik a Gerecse 50-en vettek részt.

A Kis-Gerecséhez felérve legelésző lovakkal és egy mangalica családdal találkoztunk, akik nem sok tudomást vettek jelenlétünkről. Itt rátértünk a csúcsra vezető útra, melyet hatalmas medvehagyma mezők szegélyeztek. Először a TV-, majd a GSM-tornyot érintettük és végül a hegység legmagasabb pontján álló geodéziai tornyot értük el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környékre, például az Esztergomi Bazilikát is láttuk.

Innen Tardos felé vettük az irányt, de közben begyűjtöttünk egy kis medvehagymát otthonra. A faluból jól látszott a vörösmárvány bánya, melyben nem igazi márvány, hanem erős vastartalmú mészkő található, amellyel akár már a Geológia Tanszéken is találkozhattunk. Itt a fogadóban pihentünk meg.

Rövid ideig aszfalton haladtunk, majd a mészkőbányánál letértünk Hideg-kút felé a piros jelzésen, ahol egy csapat szarvast láttunk elfutni a fák között. A baji erdészháznál rátértünk a sárga jelzésre, nemsokára középkori kőtemplom alapjai mellett haladtuk el. Egy kálvária következett, majd beértünk egy szűk völgybe, mielőtt kilyukadtunk volna a baji szőlőskerteknél.

Innen már nem sok volt hátra Tatáig. Eddigi leghosszabb építős túra volt a maga 22 km-ével, de nem a legnehezebb, mivel a szintemelkedés nem volt annyira sok. Találkozunk a következő túrán, melyen naplementében gyönyörködhetünk majd!